Transz Szibéria

Ezt ettük:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Itt vettük:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt tartottuk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt meg ittuk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek innen.

Vonaton, hajón, buszon, autón, kompon, vonaton, stb.

Az utazás során használt közlekedési eszközökről készült képek ide vannak feltöltve:

 

 

Egy rövid bejegyzés a jegyek átvételéről Oroszországban.

Mi a jegyeket Moszkvában vettük át, a Beloruszkaján, ahova érkeztünk, de minden bizonnyal ugyanilyen egyszerű dolgunk lett volna más fővárosi pályaudvarokon is. Az alábbi képen az átvétel előtti pillanatban állok az internetes jegypénztárnál, kezemben a visszaigazolás alapján kinyomtatott jegyekkel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jegyek átvétele a jól látható kukac jelet és internet feliratot tartalmazó matricával megjelölt pénztárakban lehetséges. Ebből itt több is volt, és úgy láttam, más moszkvai pályaudvarokon is, de egyszerre egy vagy kettő van csak nyitva. Az internetes pénztárakon fel van tüntetve a nyitvatartási idő - talán egyedül éjszaka voltak zárva, de hétvégén is nyitva.

A nyomtatott jegyeken alul egy vonalkód van, ezt kérdezés nélkül átvették, beszkennelték, és egyenként kiállították a vonaljegyeket. Ehhez minden jegyről átvevőként ki kellett töltenem egy ívet, a saját adataimmal, és elég volt az egészhez a saját útlevelem, bár a tájékoztatás szerint kérik az utas útlevelét is, meg egy meghatalmazást, ha nem személyesen veszi át. Nos, mindezt nem kérték, annyi történt, hogy mindent én vettem át és én írtam alá, a saját útlevelemmel, de ennek a későbbiekben már semmi jelentősége nem is volt.

A moszkvai jegyátvétel volt az első tapasztalatom Oroszországról, és a későbbiek csak megerősítették az első benyomást, hogy itt minden működik. Nagy birodalom, rend van benne, és mindenki végzi a dolgát.

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogyan tájékozódtunk Szibériában, pontosabban a Bajkál-tó környékén. Egyrészt a hegyekben, másrészt autóutunk során.

Mint korábbi posztomban leírtam, számos digitális térképpel illetve GPS-szel indultunk neki az útnak. A térképek, amiket ajánlottam, nagyjából pontosak voltak.

Vannak persze más letölthető térképek is, az előzetes tájékozódáshoz:

Korábban letölthető volt egy 1:200.000 Bajkál-térkép térkép az adrenalintravel.ru oldalról,  ami nyomtatva jól használható. A hozzá tartozó GPS-kalibráció azonban néhány helyen egyértelműen pontatlannak bizonyult, ezért a térképet nem is használtuk GPS-szel.

Topomaps.ru:

http://www.topomaps.ru/russia/index_m_o_46_51_200k.shtml

A poehali - Let's Go oldal térképei (a linken például a Bajkál környékét lehet letöltésre kiválasztani):

http://maps.poehali.org/en/100k/?x=106&y=52.666666666667&z=6

Mi végül helyben vásároltunk nyomtatott térképeket, egy Burjátia atlaszt és egy-egy turistatérképeket azokról a részekről, ahova kirándultunk.

Térképben és a tájékozódást segítő eszközökben tehát nem volt hiány. Még egy tájolót is vittünk. És a következők a tapasztalataink:

Autóval

A GPS-szel és vásárolt autóatlasszal támogatott autózás pompásan működött. Az utakat a tó keleti oldalán ugyan néha pár száz méterrel odébb ábrázolták, de mivel sok választás nem volt, elég egyértelmű volt, hogy merre járunk, és merre kell mennünk az elágazásoknál. Ha egy településről nem a főúton kavarodtunk ki, akkor is könnyű volt megtalálni a főutat újra.

Azon kicsit bosszankodtunk, hogy a tó keleti oldalán a térképek szerint aszfaltozott út csak kisebb szakaszokon láthatott korábban aszfaltot - M több száz kilométeren keresztül utazott abban a meggyőződésben, hogy valahol, a közelben van egy másik út, ami aszfaltozott, és amit a GPS jelöl, de ez persze nem így volt. Széles, négy- és hatsávos földúton száguldoztunk a tó mentén.

Íme az autóval megtett utunk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy apróság jelenthet még kihívást: a kompos átkelés lehetőségét a digitális térképek mintha nem tüntették volna fel, de legalábbis nem mindenhol, tehát nem megbízhatóan. Persze a Szelengán sem lehet minden fánál átkelni, úgyhogy az átkelési lehetőségekről is lehet a helyiektől tájékozódni, csak érdemes jó előre. Odafelé 15-20 rubelért kompoztunk, de visszafelé egy 200 kilométeres kerülővel lenéztünk Ulan-Udébe, ami egyben a legközelebb átkelési lehetőség is volt a Szelengán.

Túristautakon

Nos, jelzett túristautak nem igazán voltak, pontosabban a legmeglepőbb helyeken találkoztunk és nem találkoztunk a fákra, kövekre, útburkolatra festett színes jelzésekkel:

Szeverobajkálszk mellett mi Goudzsekit / Szolnyecsnij irányába indultunk, és azt reméltük, hogy a térképen jelölt utunkon meg tudjuk közelíteni Szeverobajkálszkot. Itt jelzett úttal nem találkoztunk - lehet, hogy a Bajkálba északról érkező Tija folyó völgyében, amely itt a legnépszerűbb vadromantikus kirándulóhely, jelzett kirándulóutak is előfordulnak, de ahol mi jártunk, az ilyen turizmusnak semmi nyoma nem volt. A korábban vett turistatérképünk mutatott egy utat Szeverobajkálsz felé, és a helyiekkel való rövid egyeztetés után elindultunk ezen az úton. Nagyjából félúton pedig vissza is fordultunk, mert úgy éreztük, nem tudjuk, hol vagyunk, és nem tudjuk, merre megy az út, épp egy mocsaras terület közepén álltunk, több patakon is átkeltünk, de a kihívások nehezedtek, szóval nem akartunk a mocsárban éjszakázni.

Az érdekes az volt, hogy a GPS persze nagyszerűen megmondta, hol vagyunk, de mivel a GPS-térképen nem volt rajta az út, az elágazásoknál, vagy ahol az utat benőtték a bokrok, soha nem tudhattuk, merre kell mennünk. A térkép alapján pedig mindig csak hozzávetőlegesen tudtunk tájékozódni. A legfontosabb és legmegbízhatóbb tájékozódási pontot a távvezeték jelentette: ez volt ezen a környéken az egyetlen ember által hagyott nyom.

Szerencsére a GPS rögzítette az utunkat, így visszafelé egyértelmű volt a dolgunk. Érdekes, hogy itthon nagy felbontású térképekkel ellenőrizve az derült ki, hogy pontosan ott voltunk, ahol gondoltuk, és ahol lennünk kellett - de persze ezt helyben egyáltalán nem tudhattuk.

Amikor később egy környéken túrázó lengyel sráccal beszélgettünk, hasonlókat hallottunk: hiába van GPS-es térképed, az nem jelöli az utakat, így nem lehetsz benne soha teljesen biztos, merre jársz. A nyomtatott térképekben 99%-osan lehet megbízni, hiszen nem minden út van rajtuk, és néha a térképen jelölt tájékozódási pontok - nagy fa, kunyhó - nincsenek ott.

Ebből én a következőt vontam le: a Bajkál északi részén izgalmas csillagtúrákat lehet tenni, a fontos, hogy ne akarjunk eljutni konkrétan sehova, rögzítsük az utunkat, és csak olyan helyre menjünk, ahonnan biztosan vissza fogunk jönni.

Vagy támaszkodjunk egy járatos helyi túravezetőre.

A Tunka völgye. A Tunka völgye egy nemzeti park, amelynek észak-keleti részében a Kelet-Szajánba tehetünk túrákat, igen magas hegyekbe. Ezek a túrák több napos túrák, viszonylag sokan járnak ezeken a túrautakon, de az utak egy része nem jelzett út, csak elég egyértelmű, hogy merre megy, és mindig járnak rajta mások is, akiktől érdeklődhetünk. És persze volt egy kitűnő térképünk is. Mi első nap a Sumák felé indultunk el, de ilyen nevű hegyet hogy is hódíthattunk volna meg. Még egy pikantéria: útitársunk kitalálta, hogy ne a járt úton menjünk, a térkép szerint könnyebben járható az 50 méter mély sziklás patakvölgy túloldala. Ez nem bizonyult minden tekintetben megalapozottnak.

Másnap a Mongólia felé elnyúló lankásabb, 1500 méter körüli dombok felé vettük utunkat, itt azonban igen sokat kerestük az utat, autóval: a GPS és a térkép megint nem akartak együttműködni. Az út végül meglett, de mire valóban el tudtunk volna indulni egy kellemes túrahelyszín felé - mármint ahol mi kellemes túrát reméltünk volna - már igen késő volt, és azt is be kellett látnunk, hogy a kanyargós úton több óra lenne a tervezett túránk kezdőpontjáig eljutni. Viszont itt nagyszerű jelzések voltak az úton, ahol szintén sokan jártak, de senki nem gyalog, hanem csomagokkal felpakolt családok, nagy terepjáró autókkal, bárcsak tudnám, hová mentek! A térkép jelölt ugyanis egy üdülőt a hegyekben, úgy számoltuk, ez nagyjából nyolc óra autózás lehetett, minden településtől távol, de ki tudja, mi volt ott és merre.

A Szent Orr, azaz a Szvjátoj Nosz meghódítása során megintcsak nem jártunk sikerrel, de itt legalább csak magunkat okolhattuk.

A Szvjatoj Nosz sziget természetvédelmi terület, két oldalán egy-egy öböl található (a Barguzini és a Csivirkurszkij-öböl). A sziget közepén több hegycsúcs között van egy legmagasabb hegycsúcs, 1600 méter körüli magassággal, ezt is Szvjatoj Nosznak hívják. Mi ide szerettünk volna felmenni, és úgy tűnik, nem voltunk egyedül ezzel a vágyunkkal, hiszen ha van hely egy amúgy emberek által nem lakott, elhagyatott szigeten, amit érdemes meghódítani, az a sziget legmagasabb pontja lesz, ami kilátást kínál a Bajkál-tó egészére, és gondolom jó időben, ahogy mondani szokták, igen messzire látni. A túlpartig bizonyosan, hiszen a tó viszonylag vékony.

Mi erre a hegycsúcsra sem jutottunk fel, de csak magunkat okolhattuk. Talán lett volna nyomtatott turistatérkép is, a természetvédelmi terület bejáratánál, de valahogy elkerülte a figyelmünket. Végül egy vadőr külsejű férfitől tájékozódtunk, aki pontos leírást adott a sziget egyetlen turistaútjáról. Az útvonal a Barguzini öböl visszahajlásánál indult, és a csúcs megmászása után az öböl végén kötött ki, egy-két napos túrának mondták, de a csúcsról vissza is lehetett volna térni az induláshoz.

Ez egy jelzett túraútvonal volt, és viszonylag kialakított, de elég nehezen járható, meredek, aprósziklás szakaszokkal. Az útvonal elején festett tájékoztató tábla mutatta be az utat két nyelven, angolul és oroszul írott jótanácsokkal. Mi azért fordultunk vissza, mert elfogyott a vizünk, pedig még csak félúton jártunk - ezt a GPS-nek köszönhetően tudtuk megmondani, amikor végre nyitottabb részre értünk, ahol a fák nem árnyékolták be a GPS-vételt.

 

 

Nem is említettem, hogy Mongóliába végül nem megyünk, mert zavargásokról tudósítottak a sajtóban.

http://index.hu/politika/kulfold/mgl080701/

Érdekes, hogy a Panoramión az első fotók a Bajkálról Szabó Zoltántól származtak.

http://www.panoramio.com/user/131719/tags/Buryatiya

Amikor fél éve néztük, még csak az ő fotói voltak fent. Azóta igencsak megsokasodtak a fotók.

Először is: A GPS Oroszországban nem engedélyezett. De mégis használatos, és a nagy áruházakban is kapható. Az orosz Geocaching oldalon (talán nem véletlenül .su és nem .ru a kiterjesztése?) a külföldi vendégek számára készített magyarázat valahogy úgy hangzik:

"Nincs magyarázat, rendőröknek ne mutogasd a GPS-t, egyébként meg használd nyugodtan."

http://www.geocaching.su/?pn=19

Úgyhogy ezen az oldalon rengeteg jópofa geocache-t lehet letölteni (tócsnik).

Térképeket a Russa program szakadár orosz programozójának szakadár orosz weboldalán találtam:

http://www.gisrussa.ru  és http://www.gisrussa.ru/freemaps.html

Az orosz Russa program ingyenes (az angol fizetős). A Russa programról és a magyarításáról (0,5 perc alatt lehetett magyarítani az gisrussa.ru oldalról letölthető verziót):

http://www.pdamania.hu/content/5123/

A magyarok azt állítják, hogy az orosz Russa program mindenhol legálisan használható. Elképzelhető, hogy csak Oroszországban használható legálisan, ahogy a szerzője a program bejelentkezésénél feltünteti. Szerencsére, mi ott akarjuk használni. :-)

Garmin és Russa programhoz használható térképek tölthetők még le a Bajkál tó környékéről (Tunka völgye, Irkutszk, Bajkál-tó körülötti részek) ezen az oldalon:

http://www.navi.baikalexpedition.ru/index.php?option=com_remository&Itemid=67&func=select&id=9

A Garmin térképeket telepíteni kell, ekkor egy orosz nyelvű MapSource is felkerül a gépre, ami nálam csak krikszk-kraksz formájában jelent meg, de a térképek a saját MapSource-telepítésünkben is megjelennek majd, és onnan akadály és jelszavak nélkül lehet Garmin készülékre tölteni őket.

Mivel a Russa dolgozik Garmin térképpel is, a krikszkrakszos MapSource telepítések könyvtáraiban található térképeket és leíró fájlokat a Russa is tudja használni. Érdemes máshova átmásolni őket, vagy persze PDA-ra másolni.

Maxime Biais alkalmazása, ami a beírt latin betűket orosz betűkre írja át.

http://www.biais.org/russian-stress/

(Valójában azért készült, hogy az orosz szavak hangsúlyát lehessen ellenőrizni, egy orosz szólista alapján, de egyben a beírás problémáját is meg kellett oldani. Majdnem tökéletes, és nagyon hálás vagyok Maxime Biais-nek, nélküle nem írtam volna orosz leveleket!)

A Google orosz-angol / angol-orosz béta szótára.

No comment.

A Google fordító szolgáltatása. Ha végképp nem értem, hogy mi van...

http://translate.google.com/translate_t?sl=ru&tl=en

Ezt a fordítást követte el többek között:

http://www.geocaching.su/?pn=101&cid=2037

Description surrounding areas
Just a few kilometres from Ulan-Ude is a unique monument of nature and history Tologoysky cut.
In terms of geology section studied well enough, and studies have repeatedly published.

...

Tasks for this unusual virtual cache.
For its implementation you will need to have a ribbon with written on it nick or something else geokesherskim attribute that can be tied.

 

 

Hány vonat megy Moszkvába?

Kettő.

Az egyik Ukrajnán keresztül. Ez a TISZA IC:

0	Budapest-Keleti pu.		18:15
100	Szolnok	19:34	19:39
146	Kisújszállás	20:08	20:09
162	Karcag	20:20	20:21
177	Püspökladány	20:32	20:33
201	Hajdúszoboszló	20:49	20:50
221	Debrecen	21:02	21:05
270	Nyíregyháza	21:36	21:39
297	Demecser	21:58	21:59
313	Kisvárda	22:10	22:11
336	Záhony	22:30	23:40
342	Csop	0:58	3:36
384	Munkacsevo	4:33	4:39
401	Karpati	4:59	5:01
410	Svaliava	5:12	5:15
438	Volovec	5:48	5:58
461	Lavochne	6:38	6:48
532	Stryj	8:10	8:12
607	Lvov	9:24	9:54
748	Ternopol	12:14	12:19
876	Hmelniki	14:22	14:25
1013	Vinnica	16:42	16:46
1075	Kazatin Pass.	17:45	17:48
1234	Kiev	20:01	20:35
1455	Konotop	23:10	23:30
1719	Brjansk	3:51	3:52
1849	Suhinici	6:04	6:05
2106	Moskva Kievskaja	10:00

 

A másik Csehország-Lengyelország-Fehéroroszország érintésével. Ez a Galileo Galilei IC

0	Budapest-Keleti pu.		20:00
34	Vác	20:40	20:42
79	Sturovo	21:17	21:20
123	Nove Zamky	21:45	21:46
214	Bratislava hl. st.	22:41	22:51
278	Kúty	23:27	23:28
296	Breclav	23:42	0:02
355	Brno	0:35	0:36
506	Pardubice	2:14	2:15
610	Praha hl. n.	3:32	4:16

 

(a két vonat talán már Pardubicében találkozik)

0	Praha hl. n.		22:56
62	Kolin	23:45	23:47
92	Pardubice	0:12	0:14
97	Olomouc hl. n.	1:51	1:54
102	Ostrava-Svinov	2:49	2:51
112	Ostrava hl. n.	2:58	3:00
122	Bohumin	3:10	3:33
179	Petrovice u. Karvine	3:44	3:47
185	Zebrzydowice	3:56	3:58
253	Katowice	5:00	5:10
313	Idzikowice	7:26	7:28
353	Pilawa	9:42	9:44
369	Lukow	10:55	10:57
719	Terespol	12:37	13:18
726	Brest-Central	15:05	17:07
753	Baranovici	19:18	19:20
1076	Minsk Passz.	21:02	21:18
1288	Orsa	23:40	23:59
1388	Smolensk	2:25	2:30
1538	Vajsma	4:28	4:51
1826	Moskva Biel.	8:24

 

Mivel az elsőre nem kaptunk már jegyet, a másodikra vettünk. Ez kétszer annyiba kerül, és még fehérorosz tranzitvízum is kell.

 

Fehérorosz tranzitvízum azokra a vonatokra kell, amelyek megállnak Fehéroroszországban.

Hát erről ennyit.

 

Most leírom, hogyan kell oroszországi vonatokra jegyet venni. De előbb leírom azt is, hogyan nem lehet.

Próbáltunk jegyet venni a Transz-Szibre. Pontosabban helyjegyet, mert, ahogy  Helmut, a nagy utazó részletesen leírja angolul

http://citystarticket.blogspot.com/

vagy ahogy a Magyarországról Amerikába származott GyuriFT szintén részletesen leírja angolul

http://members.virtualtourist.com/m/b883d/

nemzetközileg két jegyet kell venni a TranszSzibre, egy sima vonatjegyet pl. Bp-Vlagyivosztok vagy Záhony-Irkutszk vagy Kassa-Nauski szakaszra, és külön helyjegyet (éjszakára plackártnijt vagy kupét).

A vonatjegy még rendben is lett volna (szlovák CityStar és magyar testvére egyaránt 70ezer körül kaphatók). De helyjegyet sehogysem tudtunk szerezni. Pár helyen jártunk ezügyben:

Magyarországon, a Keletiben és a központi jegypénztárban (itt kétszer is).

Egy utazási irodánál (majd elmondom egyszer azt is, hogy melyiknél).

Ausztriában (mert arra gondoltunk, hogy odaát rend van).

---

A Keletiben ugye azt mondták, hogy nem tudják megmondani, hogy mennyibe kerül, oda nem árulnak jegyet, és különben is. Amúgy elképzelhető, hogy nekik volt igazuk.

A központi jegypénztárban eladtak volna nekünk helyjegyet, pl. Moszkva-Irkutszk szakaszra is, sőt, egyik alkalommal a rész-jegyek megvásárlását is beígérték, de bizonytalanra. Hogy ez pontosan mit jelent, az nem derült ki (lehet, hogy többször is vissza kell jönni, egyszerre nem lehet majd megvenni, stb.).

A magyar iroda azt mondta, hogy jegyet teljes szakaszra Szeverobajkálszkig nem tudnak venni, részszakaszra pedig csak a vonat indulása előtt három nappal.

(Szeverobajkálszk a BAM-on, azaz a Bajkál-Amúr vasútvonalon van, ami Tajsetnél tér le a TranszSzib vonalról, hogy a tó északi csücskébe érjen el, aztán tovább, ez is megy Tindáig meg Vlagyivosztokig.)

Ekkor épp Bécsben jártunk, hát ott is érdeklődtünk. Ausztriában az információk a rendszerből eltűntek, és a személyzet (az infópultos kislány) azt mondta, hogy furcsa, semmit nem talál a Moszkván túli részről, régen árulták ezeket is, de most már csak Moszkváig. Kicsit el volt bizonytalanodva.

Ekkor jött a vonatos 4ik, aki velünk ellentétben nem angolul, hanem oroszul böngészte az orosz vasúttársaság honlapját. És oroszul, jelentjük, kitűnően lehet jegyet venni. Online, bankkártyás fizetéssel. Az Amex kártyát nem fogadta el, de a Visák átcsusszantak. Mi választottuk ki, hogy melyik kupéba kérjük. Helyjegyet és vonatjegyet egyszerre.  Plackartnijt is, ha azt szeretük volna, meg kupét, meg ami csak van. Részszakaszra, egy hónappal az utazás előtt (bár részszakaszra csak egy-egy vagon volt felkínálva a sokból a vonatokon, úgyhogy a jegyek száma limitált volt, de voltak!) Mit mondjunk még: professzionális szolgáltatás, elégedett vevők (egyelőre, mert most még nem tudjuk, menni fog-e a vízumigénylés ezekkel az online jegyekkel; amikor pár éve német vonatra vettünk online jegyet, a cseh kalauz igencsak furcsán nézett ránk a nemzetközi vonaton).

A leírás szerint a nagy pályaudvarokon az Expressz ablakban lehet majd átvenni a jegyet, a kinyomtatott vonalkód és az igazolvány (útlevél) birtokában.

Éljenek az orosz államvasutak!

Lényeg, hogy jegyvásárlás Moszkván túlra itt:

http://www.ticket.rzd.ru/wps/portal/pp

Annak, aki a háttérre is kíváncsi:

>>>    Российские железные дороги

>>>    Пассажирские перевозки

>>>    Купить билет

>>>    Majd az oldal alján a magyarázatok után most már végre:   КУПИТЬ БИЛЕТ

Itt előbb Регистрация, aztán pedig jegyvásárlás.

 

 

 

a Keletibe megérdeklődni, hogy mennyibe kerül a jegy. Most úgy tűnhet, hogy azzal  szeretnék előhozakodni, hogy az utazás már az utazás előtt elkezdődik, például az utazás a jegyvásárlással kezdődik. De tulajdonképpen már vissza is jöttünk, és egyáltalán nem a fentiek miatt kezdtem el blogolni, hanem a sokkoló élmény miatt, ami a Keletiben ért.
"Nem tudunk a transz-szibériaira jegyet kiadni."
Lehetséges felsorolt okok:
"Az az utazás hét és fél napig tart."
"Ha mi lekérjük, a moszkvaiak nem válaszolnak."
"Mi?" (Ulan-Ude) "Az hol van?"
Már rögtön tanultam is (hogy kitől, majd megnevezi magát, ha úgy tartja kedve): hogy igazán tudhattam volna, hogy a Keletis Gizik nem tudnak ilyen jegyet kiadni. Miért? Hát különben miért hívnák őket Keletis Gizinek.
De legalább a Keleti felújításának vannak egyes részletei, amik jól alakulnak. A nemzetközi pénztárban pedig a régi meghitt hangulat.